Támogatom
Levelek öregdiákoktól, támogatóktól
Sági Anikó Tanárnő levele
Hallgasd meg a Tanárnő hangján!
Kedves karinthys Öregdiákok!
Biztosan tudjátok, hogy bár már nyugdíjas vagyok, figyelemmel kísérem a Karinthyban folyó munkát. Látom, ahogy a kollégák a nehéz körülmények között is igyekeznek fenntartani az oktatás színvonalát. Azt is látom ugyanakkor, hogy mekkora gondot okoz, hogy az eddig használt eszközök egyre kevésbé bírják a mindennapos terhelést.
Azt szeretném kérni tőletek, ha megtehetitek, támogassátok az egykori iskolátokban folyó szakmai munkát. Jelenleg leginkább informatikai eszközökre, online tananyag fejlesztésére van szükség ahhoz, hogy a mai diákok, a gyerekeitek és a majdani unokáitok is azt kaphassák egykori gimnáziumotoktól, amit ti ott megélhettetek.
Hálásan köszönöm a nagylelkűségeteket.
Sági Anikó
Kéri Kitty üzenete
Hajdara Botond (érettségizett 2012) üzenete
Nem véletlenül tértem vissza ebbe a gimnáziumba. Szerencsémre több országban, egyetemen és intézményben megfordultam, mégis a legtöbb dolgot itt tanultam, a Karinthyban.
Itt vagyok leginkább "otthon". Már diákként, a Csibetáborban, a Szülők Bálján, a Szalagavatón, az Öregdiákok által szervezett szakkörökön, akkor, amikor megkaptam az Öregdiák Alapítványtól az Nemzetközi Érettségi Programra az ösztöndíjamat, akkor, amikor egyetemi tanulmányaim alatt is több tanárral rendszeresen leveleztem, és főleg akkor, amikor néha-néha visszalátogattam, úgy éreztem, hogy ide tartozom. Nem az épületbe, a termekbe vagy a tanáriba (bár végül ott kötöttem ki), hanem ebbe a közösségbe, mely az iskola falain messze túlnyúlik. Ugyanezt érzem mindig, amikor az itt szerzett barátaimmal, akik a mai napig a legjobbak, találkozom. Számos beruházás, projekt, csereprogram és a töretlen kitartás, a diákokba fektetett rengeteg idő, pénz és energia és jó légkör bizonyítja, hogy ennek a közösségnek a tagjai a mai napig erősen kötődnek az iskolához és egymáshoz.
Remélem, hogy ez az oldal ezt a kötődést fogja erősíteni, esetenként újraéleszteni és virágoztatni. Mindenkinek szeretném megköszönni, aki úgy érzi - ha vissza nem is jön, ahogy én tettem -, hogy tehet valamit az iskoláért és az oldalon keresztül meg is teszi ezt. Ami viszont talán ennél is fontosabb: mindenkinek kívánom, hogy a legszebb karinthys napjait, éveit élhesse újra és azt az erős összetartozást érezze, mely engem is visszahozott a kontinens másik oldaláról.
Botond
A Karinthyban töltött 5 év emlékére
Támogatom a Karinthyt, mert nagyon sokat köszönhetek az ott eltöltött 5 évnek.
Tanáraink lelkesedése a tantárgyak iránt, még akkor is, ha mi éppen nem voltunk túl lelkesek, angolul tanulni a tantárgyakat, a rengeteg szabadegyetem, amiken részt tudtam venni, a külföldi utak, a külföldi tanáraink, mind-mind hozzátettek ahhoz, aki ma vagyok. Egy olyan erős alapot kaptam ott, amire könnyű volt tovább építeni. A Karinthyban nem csak a tantárgyakat tanultuk, hanem egy olyan szintű nyelvtudást és olyan fajta más szemléletet kaptam, ami a karrierem során mindig előnyömre vált, és mindig sikeresebbé tett. Többek között ennek a szemléletnek és tudásnak köszönhetem, hogy a munkám során bejártam a világot, és ma egy olyan cégnél és pozícióban dolgozom, amit imádok, és megbecsülnek. Eljött az ideje, hogy vissza is adjak a sulinak, és támogassam a következő generációkat, akik Karinthysok lehetnek.
Az öregdiák honlapnak pedig kifejezetten örülök, mert szerintem a Karinthys lét egy olyan közös láthatatlan szállal köt össze bennünket, amihez nem kellenek szavak. Ez az oldal viszont jó lehetőséget kínál arra, hogy láthatóvá tegyük ezeket a szálakat, és adott esetben támogassuk egymást, és a Karinthyt. Összefogva mindig többet érünk el, mint egyedül.
Kókai Gabi
Hencz Edit a Szülői Választmány elnökségi tagjának üzenete