Hencz Edit a Szülői Választmány elnökségi tagjának üzenete

Hajdara Botond öregdiák, jelenleg karinthys tanár gondolatai

Nem véletlenül tértem vissza ebbe a gimnáziumba. Szerencsémre több országban, egyetemen és intézményben megfordultam, mégis a legtöbb dolgot itt tanultam, a Karinthyban.

Itt vagyok leginkább "otthon". Már diákként, a Csibetáborban, a Szülők Bálján, a Szalagavatón, az Öregdiákok által szervezett szakkörökön, akkor, amikor megkaptam az Öregdiák Alapítványtól az Nemzetközi Érettségi Programra az ösztöndíjamat, akkor, amikor egyetemi tanulmányaim alatt is több tanárral rendszeresen leveleztem, és főleg akkor, amikor néha-néha visszalátogattam, úgy éreztem, hogy ide tartozom. Nem az épületbe, a termekbe vagy a tanáriba (bár végül ott kötöttem ki), hanem ebbe a közösségbe, mely az iskola falain messze túlnyúlik. Ugyanezt érzem mindig, amikor az itt szerzett barátaimmal, akik a mai napig a legjobbak, találkozom. Számos beruházás, projekt, csereprogram és a töretlen kitartás, a diákokba fektetett rengeteg idő, pénz és energia és jó légkör bizonyítja, hogy ennek a közösségnek a tagjai a mai napig erősen kötődnek az iskolához és egymáshoz.

Remélem, hogy ez az oldal ezt a kötődést fogja erősíteni, esetenként újraéleszteni és virágoztatni. Mindenkinek szeretném megköszönni, aki úgy érzi - ha vissza nem is jön, ahogy én tettem -, hogy tehet valamit az iskoláért és az oldalon keresztül meg is teszi ezt. Ami viszont talán ennél is fontosabb: mindenkinek kívánom, hogy a legszebb karinthys napjait, éveit élhesse újra és azt az erős összetartozást érezze, mely engem is visszahozott a kontinens másik oldaláról.

Hajdara Botond

Szetlik Ildikó az iskola 30. éves jubileumára küldött kisfilmje